Dobozi Eszter: Volt idő
A lírikus Katona József idézése
Orosz László köszöntésére
Törölve már a „lesz”, a „volt”.
Egykor mindent eggyé karolt –
mi múlt, mi tűnt, azzal, mi jő
reppenőn és játszón. S minő
varázslat volt ez andal!
Mert volt idő! Volt kérdező:
– „E táj mivé fajult?” –, mező
kietlenén ki így borong,
hogy képzetén a halk Torony
is felzokog. A ranggal
ingerkedő létel: emlék.
De benne él, nem csak kellék
– pusztulón bár – a Tó, a Tölgy,
Holddal fésülködőn a hölgy,
moha lepte héjazat
alatt a Ház, a csemeték
s ültetőjük, kit elvetélt
a megérett ember kora
rég. Elnyeli az út pora,
Bozót növi be, aszat
az elfutót, menekítő
grádicsát a túlnan illő
létezőknek. Kísért mégis,
vele enyészik az Ég is,
a vággyal, s vele a Nap.
Mára minden esmeretlen.
Szétolvadó vértezetben
a csörtetők. Feldúlva múlt,
s még nincs, mi lesz, de már avult
kacat. Mi élő alap,
ma holt anyag. És nincs való,
mi van is, csak örök haló.
Létlen idő: folyton jelen.
Ez hát a vég? Ő sem felel,
csúfot űz velünk a szó...
(Dobozi Eszter (1956. április 30 - 2019. október 9.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése