"Elnyomott magyarok és elnyomó idegenek
állnak szemben egymással? Történelmünk újra meg újra időszerűvé tette
ezt az értelmezést. Katona drámájának mégsem ez az igazi mondanivalója.
Sokkal inkább az, hogy a zsarnokot törekvéseiben és tetteiben nem
korlátozza erkölcs, azt azonban igen, aki becsületét és a közösség
iránti felelősségét megőrizve kíván, kényszerül ellene föllépni.[…] A
dráma utolsó jelenetében két, asszonyát elveszített férj áll egymással
szemben. A király őrzi rangjának méltóságát, Bánk összeomlik. De
összeomlása erkölcsileg a király fölé emeli […] Feleségének halála Bánk
számára „végsemmiség”, élete értelmének az elveszítése. A Gertrudis
halálának megtorlására készülő királynak azonban végül is be kell
látnia, hogy „méltán” esett el a magyarokkal összeférni képtelen
királyné.
Ezzel áll helyre a megbolydult erkölcsi világrend: Bánk
lelki összeomlásával a meggyalázott és megölt Melinda ártatlansága győz a
fenntartás nélkül még férje által sem gyászolható Gertrudis fölött. Az
áldozat és zsarnok fölött. Azt hiszem. A Bánk bán tanításának
mindenekelőtt ezt kell tudatosítania.
Nem hagy nyugodni azonban
egy végső kérdés. Vajon rávehetjük-e korunk fiataljait a föntebbieknek
nemcsak értelmi elfogadására, hanem érzelmi-erkölcsi befogadására is?”
(Orosz László: Kérdőjelek, 2007. 60-70.old.)
