1945 május végén fölmentem a Collegiumba, alkalmi lovaskocsival, ilyen mindig akadt, a feketézők vitték az élelmet. A június nagy tanulásban telt, de közben dolgoztunk is a romeltakarításon, a Collegium cserepezésén, egyszer majdnem lecsúsztam a tetőről. Az alapvizsga július elején volt, görög érettségivel (Szemerényi Oszvald), német nyelvvizsgával (Thienemann) súlyosbítva. Huszti gyengének találta a latin írásbelimet, de a szóbelin az elsőnek vett Horatius-szöveg után elégedetten mondta: „Hiszen maga tud.” (Persze, előző évben Tomasz úrral Horatiust gyúrtuk a collegiumi órákon.) Végül dicséretest adott. Pais szokása szerint hosszan nyaggatott, végül megkérdezte, irodalomból kinél vizsgázom. Ha Horváth tanár úr megadja a kitűnőt, megadom én is – mondta, végül. Horváth megadta, így kaptam magyarból kitűnőt. (Irodalomból és nyelvészetből közös jegyet kaptunk.) Boldog és büszke voltam eredményem miatt…
