2019. október 22., kedd

KÉT VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON


Az 1947-es, a köztudatba „kékcédulásként” bevonult országgyűlési választások után, amelyen a csalások dacára is érvényesült a politikai polarizálódás, az 1949-ben megkezdődött a sztálinista típusú 99 százalékos kényszerszavazások sora Magyarországon. A többpártrendszer ugyan formálisan még ekkor is létezett, a Magyar Dolgozók Pártja az addig fel nem számolt pártokat a Függetlenségi Népfrontba tömörítette, ahol aztán statiszta szerepre kárhoztatta őket. 1953-ban a többpártrendszer már rég a múlté és gyakorlatilag a népfront sem létezik. A közelgő választások előtt azonban mégis mintha aktivizálódna, és elnöksége is összeül, hogy felszólítsa a magyar népet, egy emberként kövesse a "Magyar Dolgozók Pártját és népünk bölcs vezérét, Rákosi Mátyást". 1953. május 17-re írták ki az országgyűlési választásokat, és az újságok már április végén megkezdték egyoldalú kampányukat. Az egyoldalú kifejezés szó szerint is értendő, hiszen a legtöbb lapban egy oldalt elvittek a közelgő választások.
Előttem a Bács-kiskun Megyei Népújság, 1953. április 30-i, vasárnapi száma, a negyedik oldal. A kövér betűs cikk így indul: Gyönyörű ünnepre, az országgyűlés  képviselőinek   megválasztására készül hazánk szocializmust építő népe.  Május 17-én a választási urnák elé vonulnak a magyar nép milliói s szavazatukat adják azokra, akik áldozatos  munkájukkal,  a  szocializmus felépítéséért  folytatott következetes harcukkal bizonyították be:  méltók arra, hogy dolgozó társaikat képviseljék népköztársaságunk törvényhozásában.
A következő írást Sziklai Judit, az MDP  kecskeméti  városi  bizottsága, párt-  és  tömegszervezeti osztályának  vezetője jegyzi: A  választás sikere érdekében pártszervezeteink legfőbb feladata, hogy  felkeressenek  minden  dolgozót, ismertessék  egész  dolgozó népünkkel  nagy  nemzeti célkitűzéseinket,  országunk életében  végbement  váltózásokat, hogy    politikai nevelőmunkával  mozgósítsák   dolgozóinkat az  előttünk  álló  termelési  feladatok és a beadási kötelezettségek  teljesítésére….
Egy másik cikk a Választási Nagygyűlés előkészületeiről tudósít: Kecskemét  és  környékének dolgozói   nagy lelkesedéssel készültek a választási nagygyűlésre. A nagyarányú készülődés a város külsején is megmutatkozik. A főútvonalak mentén a házak díszes külsőt öltöttek. Minden házon zászlót lenget a szél, mindenütt jelmondatok, pártunk Politikai  Bizottságának tagjainak és a testvérpártok vezetőinek fényképei díszítik a homlokzatokat.
Van a lapon, fent a tetején egy hírcsokor. Idemásolom, mert miatta fogtam az olvasásba. Címe: A népfrontbizottság hírei.
A Magyar Függetlenségi Népfront kecskeméti  bizottságának helyiségében rendszeres   tanácsadó-szolgálatot  tartanak  a városi  népfrontbizottság  tagjai. A tanácsadó iroda, mely a szakszervezetek megyei kultúrotthonában  működik,  délutánonként 4-töl 8-ig tart nyitva. Az iroda mellett kényelmesen, otthonosan berendezett  társalgóhelyiség van. Itt rendezik a népfrontbizottság   kiállítását;  melyben népi-demokráciánk  eddig  elért eredményeit, városunk  fejlődését ismerhetik meg a választók.
A helyiségben rendszeresen tartanak gyűléseket, előadásokat, ankétokat, hangversenyeket. 28-án, kedden előadást és ankétot rendez a kecskeméti népfrontbizottság Mikszáth Kálmán regényéből, a  ,,Két  választás Magyarországon”-ból.  Előadó: dr. Orosz László tanár.
Két választás Magyarországon. Vajon felkérték-e az előadót, hogy tartson a választásokhoz illő előadást, vagy maga hívta föl a szervezők figyelmét, hogy a Mikszáth-regény bemutatása mily szépen passzolna az eseményhez? A kritikai realista próza remeke, politikai regény, de közben könnyed és szórakoztató olvasmány. Ennek ellenére sem valószínű, hogy a Népfront korifeusai olvasták volna, vagy tudták volna, miről van szó benne. A főhős, Katánghy Menyhért, azaz Menyus országgyűlési képviselő, s már az első részből kiderül, érdemtelenül az. A lecsúszott dzsentrik számára, hogy léhűtő életmódjuk megőrizhessék, kiváló terep a politika. Amikor mégis megbukik (felesége is ellene kampányol) egy másik képviselő helyet pályáz meg. Esze ágában sincs bárkit képviselni, csupán a Tisztelt Házba akar bejutni. E második választás a korrupció briliáns bemutatása és a manipulálható választók fölötti ironizálás miatt is mulatságos élmény, meg persze az élvezetes mikszáthi történetmesélés okán. Gyanítom, hogy az 1953-as választások előtt felidézve az előadás nem minden hallgatója vette észre az aktualizálást, s ha észrevették sem biztos, hogy egyformán örömüket lelték azokban. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése