Az 1947-es, a köztudatba „kékcédulásként” bevonult
országgyűlési választások után, amelyen a csalások dacára is érvényesült a
politikai polarizálódás, az 1949-ben megkezdődött a sztálinista típusú 99
százalékos kényszerszavazások sora Magyarországon. A többpártrendszer ugyan
formálisan még ekkor is létezett, a Magyar Dolgozók Pártja az addig fel nem
számolt pártokat a Függetlenségi Népfrontba tömörítette, ahol aztán statiszta
szerepre kárhoztatta őket. 1953-ban a többpártrendszer már rég a múlté és
gyakorlatilag a népfront sem létezik. A közelgő választások előtt azonban mégis
mintha aktivizálódna, és elnöksége is összeül, hogy felszólítsa a magyar népet,
egy emberként kövesse a "Magyar Dolgozók Pártját és népünk bölcs vezérét,
Rákosi Mátyást". 1953. május 17-re írták ki az országgyűlési
választásokat, és az újságok már április végén megkezdték egyoldalú
kampányukat. Az egyoldalú kifejezés szó szerint is értendő, hiszen a legtöbb
lapban egy oldalt elvittek a közelgő választások.
Előttem a Bács-kiskun Megyei Népújság, 1953. április
30-i, vasárnapi száma, a negyedik oldal. A kövér betűs cikk így indul: Gyönyörű
ünnepre, az országgyűlés
képviselőinek megválasztására
készül hazánk szocializmust építő népe.
Május 17-én a választási urnák elé vonulnak a magyar nép milliói s
szavazatukat adják azokra, akik áldozatos
munkájukkal, a szocializmus felépítéséért folytatott következetes harcukkal
bizonyították be: méltók arra, hogy
dolgozó társaikat képviseljék népköztársaságunk törvényhozásában.
A következő írást Sziklai Judit, az MDP kecskeméti
városi bizottsága, párt- és
tömegszervezeti osztályának
vezetője jegyzi: A választás
sikere érdekében pártszervezeteink legfőbb feladata, hogy felkeressenek
minden dolgozót, ismertessék egész
dolgozó népünkkel nagy nemzeti célkitűzéseinket, országunk életében végbement
váltózásokat, hogy jó politikai nevelőmunkával mozgósítsák
dolgozóinkat az előttünk álló
termelési feladatok és a beadási
kötelezettségek teljesítésére….
Egy másik cikk a Választási Nagygyűlés előkészületeiről
tudósít: Kecskemét és környékének dolgozói nagy lelkesedéssel készültek a választási
nagygyűlésre. A nagyarányú készülődés a város külsején is megmutatkozik. A
főútvonalak mentén a házak díszes külsőt öltöttek. Minden házon zászlót lenget
a szél, mindenütt jelmondatok, pártunk Politikai Bizottságának tagjainak és a testvérpártok
vezetőinek fényképei díszítik a homlokzatokat.
Van a lapon, fent a tetején egy hírcsokor. Idemásolom,
mert miatta fogtam az olvasásba. Címe: A népfrontbizottság hírei.
A Magyar Függetlenségi Népfront kecskeméti bizottságának helyiségében rendszeres tanácsadó-szolgálatot tartanak
a városi népfrontbizottság tagjai. A tanácsadó iroda, mely a
szakszervezetek megyei kultúrotthonában
működik, délutánonként 4-töl 8-ig
tart nyitva. Az iroda mellett kényelmesen, otthonosan berendezett társalgóhelyiség van. Itt rendezik a
népfrontbizottság kiállítását; melyben népi-demokráciánk eddig
elért eredményeit, városunk fejlődését
ismerhetik meg a választók.
A helyiségben rendszeresen tartanak gyűléseket,
előadásokat, ankétokat, hangversenyeket. 28-án, kedden előadást és ankétot
rendez a kecskeméti népfrontbizottság Mikszáth Kálmán regényéből, a ,,Két
választás Magyarországon”-ból.
Előadó: dr. Orosz László tanár.
Két választás Magyarországon. Vajon felkérték-e az
előadót, hogy tartson a választásokhoz illő előadást, vagy maga hívta föl a
szervezők figyelmét, hogy a Mikszáth-regény bemutatása mily szépen passzolna az
eseményhez? A kritikai realista próza remeke, politikai regény, de
közben könnyed és szórakoztató olvasmány. Ennek ellenére sem valószínű, hogy a
Népfront korifeusai olvasták volna, vagy tudták volna, miről van szó benne. A
főhős, Katánghy Menyhért, azaz Menyus országgyűlési képviselő, s már az első
részből kiderül, érdemtelenül az. A lecsúszott dzsentrik számára, hogy léhűtő
életmódjuk megőrizhessék, kiváló terep a politika. Amikor mégis megbukik
(felesége is ellene kampányol) egy másik képviselő helyet pályáz meg. Esze
ágában sincs bárkit képviselni, csupán a Tisztelt Házba akar bejutni. E második
választás a korrupció briliáns bemutatása és a manipulálható választók fölötti
ironizálás miatt is mulatságos élmény, meg persze az élvezetes mikszáthi
történetmesélés okán. Gyanítom, hogy az 1953-as választások előtt felidézve az
előadás nem minden hallgatója vette észre az aktualizálást, s ha észrevették
sem biztos, hogy egyformán örömüket lelték azokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése