2022. január 2., vasárnap

100 ÉVE SZÜLETETT NEMES NAGY ÁGNES

Nemes Nagy Ágnes: Kettős világban | bookline

A huszonegy éves Orosz Lászlóval íratott kritikát a huszonnégy éves Nemes Nagy Ágnes első verseskötetéről az 1946-ban Illyés Gyula és Sárközi Márta szerkesztésében újraindult Válasz folyóirat.

NEMES NAGY ÁGNES: KETTŐS VILÁGBAN „Új Hold" kiadás, 1946.

Nemes Nagy Ágnes kötetében egy kiforrott, kész és jó költő jelenik meg; megérdemli, hogy igénnyel forduljunk felé ilyen szűkre szabott recenzió keretén belül is. Az igény, amelyről itt beszélünk, az átütő erejű „nagy” költészet igénye. Egész valónkat betöltő élményt várunk tőle, azt, hogy megmozgasson, fejbe üssön, felkavarjon bennünket újszerű látásával, problémafelvetésével, kifejezésével.

Nemes Nagy Ágnes költészete ebből a szempontból nem „nagy” költészet. Nem magával ragadó, nem újszerű és – ez valószínűleg az előbbi kettőnek az oka is – nem egyéni. Versei tökéletesek és szépek, hiányzik azonban mögülük az élesen kirajzolt költői arc, a költői személyiség szuggesztív varázsa. ;,Nagy“ költők olvasása közben a verseken keresztül kitapintható közelségben lévő költő ragad meg bennünket, Nemes Nagy Ágnesnél csak a verseket csodáljuk. Nem látjuk versei mögött azt az egyéni élményanyagot, amelyből kisarjadtak, s főleg nem látjuk azt a kö1tőt, aki ezt az élményanyagot egységes képpé alakította volna ki. Versei nagyon szépek, azonban csak maguk helyett beszélnek, nem. költőjük helyett. Gyönyörködünk bennük, de nem ismerjük meg költőjüket. Nem kavarhatják fel és nem tölthetik be teljes valónkat, mert nem tudják számunkra az ember, a hozzánk hasonló, sőt a sok szempontból velünk azonos testvér-ember problémáit, vívódásait életét jelenteni. Olvasásuk közben irodalomban érezzük magunkat , versek közt, alkotások világában, nem a világban, ezért nem ragadnak magukkal. Nem érezzük a költő egységét, azonosságát verseivel, így mi sem tudunk azonosulni velük.

Nemes Nagy Ágnes kis kötete a lehető legnagyobb változatosságot képviseli tárgy tekintetében, jóformán minden verse másról szól nincsenek visszatérő hangulatai, gondolatai. Ez már magéban azt az érzést kelti, hogy nincs igazi, nagy, egész valóját foglalkoztató mondanivalója, nincsen olyan problémája, amely szúrná, feszítené, amelyre minduntalan vissza kellene térnie. Talán egy élesebb vonást kísérhetünk végig versein: valami homályos ,,tiszta igazság” utáni vágyat, vagy inkább menekülést a valóságtól a tiszta igazság felé. A tiszta igazságnak a legjellemzőbb tulajdonsága a valóság-ellenesség: ,,A való bő gazt terem, de az igazság meztelen”— írja, tiszta és öldöklő, „melyen a lét nem ejthet többé semmi rozsdát” (A halottak.). A tiszta igazságra való vigyázás a világ intellektus útján való megértését írja elő számára (,,A negyvenezer kilométeres föld agyam csigáján gördül egyre beljebb” (Hadije1vény.). Intellektuális magatartásából következik, hogy a pontosság igényével áll a világon kívül (,,Pontos igazság te! Légy népem, s a „hazám!“ Haza.), s bizonyos fokig kívül áll saját életén is, nem éli, hanem számbaveszi azt s így verseiben nem magáról, való életéről, hanem a számbavétel eredményéről tud csak írni. Intellektuális látásából, tárgyától való távolságtartásából következik kifejezésmódja. „Nagy” költők verseiben mindig valami magával ragadó hömpölygést érzünk, a szakadatlan és őszinte kifejezés hömpölygését, a gáttalanságot. Nemes Nagy Ágnes kifejezésének jellemzői: a lezártság és bezártság, időben és térben való gátak. Ha túlozni akarnánk, azt mondhatnánk, nem is szavakból írja verseit, hanem képekből. Ez látásából következik: csak képeket lát a világból, nem é1i s így nem is érti azt. Más szövegösszefüggésben írja, de ráillik látására ,,mint a hasonlat szökdösik a szétdúlt tájakon” (A jelző) s másutt: ,,szívja, őrli elmém a világot. Hasonlatokban őrli.” (Hadijelvény.) Nagyon jól tudja,- hogy messze van az igazi világlátástól, hogy csak keresi annak módját: ,,Dúlt katlan, tört anyag! Micsoda mérték képes kiszűrni pontos csapadékod?” (U. o.) Képei igen szépek, csiszoltak a míves munka szépsége mögül azonban éppen az őszinteség magával ragadó ereje hiányzik.

A csillogó képek néha annyira megfekszik verseit, hogy a kifejezett tartalmat alig találjuk a nagyszerű köntösben. Bűvészmutatvány, amit váratlanul felbukkanó képeivel csinál; a tartalmat, a kifejezendőt úgy vetíti ezek által a magasba, mint valami bonyolult tükörrendszer által. Kettős világa, mint maga mondja, egymást tükrözi; s ez a kettős világ nem a való világ és a költői, hanem a költői világ és a képek hona, tehát a költői világnak egy még magasabb elvontságba való felsrófolása. A Kettős világban nyíri tája költői Nyírség, s ő még ezt a nyíri tájat ,,csillagokba lépi.” Ez a csillagokba lépés két szempontból fontos. Egyrészt — legalábbis érzésünk szerint — tartalmilag nem sokat mondó verseket emel fel a csillogás, a szépség honába, másrészt a kifejezés egységes elveivel egységet szuggerál a tartalmilag heterogén kötetbe. Nemes Nagy Ágnes költészete a ,,csillagokban", egy világtól, élettől, önmagától távoli régióban létezik igazén, ezért olyan szép s ezért nem tud mégsem magával ragadni bennünket.

A kötet a kifejezés szempontjából egységes, zárt. Nem tudjuk, helyes úton járunk-e mikor egy vers tartalmának elhisszük, hogy költője új, az eddiginél egyénibb, életesebb mondanivalói számára új kifejezést fog majd keresni. A Keress hazát című versre gondolunk:

„nem fakad szó, csak bent szivárog,

az illedelmes élet megtorol,

s én nem tudom kilökni, mit kivánok.

 

Szakadj fel vágy! Mutasd növő sebed!

Mit a világ nem töm be, egyre tágít,

hiába szívsz be tájat, testeket,

hiába gázolsz elmékben bokáig.

 

Keress hazát!”

Túlzás lenne azt hinni, hogy ez a vers csakugyan az egyéni, ,,nagy" költészet felé való elindulást jelenti; nem tudjuk és nem állíthatjuk azt sem, hogy a verseivel távolságot tartó költő itt teljes-magát mondta volna el. Nem tudjuk jövendölni, csak szeretnénk, hogy az „ifjú isten” megszületése a „nagy költészet” megszületése legyen.

Nem lenne teljes és nem lenne igazságos a kép, ha nem hangsúlyoznánk még egyszer, hogy Nemes Nagy Ágnes versei szépek, sőt nagyon szépek akadnak köztük. (A halottak, A szomj, Dal, A szabadsághoz.) Verselése biztos, különösen szépek a Szerelem, Víziisten anapesztuszai. Rímelésében nincs bántó kimértség, sem hanyagság.  De talán jobb lenne, ha formailag kevésbé lenne tökéletes és lezárt; inkább remélhetnénk, hogy az élmény egyénibb és őszintébb foka kristályosodik majd kifejezéssé verseiben. 

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése