Apám könyveinek egy részét én örököltem, a többit a húgom, de sokat küldtünk Beregszászba, egykori gimnáziumába is. Amíg élt, maga is gyakran küldözgetett oda könyvcsomagokat. A hozzám került hagyatékban találtam rá Thomas Mann A kiválasztott című könyvére. Az első lapon kék tintával, anyám, kerek, kicsit iskolás betűivel - átszoktatott balkezes volt - ez olvasható: A távollévő kedvesnek nagy szeretettel, 1957 karácsonyán, Éva. 1957 karácsonyán apu történetesen a kecskeméti börtönben raboskodott, a forradalom szellemi előkészítésével vádolva. Persze akkor még úgy mondták, ellenforradalom. A kiválasztott a börtönbe bejuttatott ajándékkönyv volt. Gondolom, karácsony táján volt lehetőség ilyesmire. Göncz Árpád börtönnaplójában olvasom, hogy az ő felesége is Thomas Mannokat küldött a börtönbe; a leleményes asszony a József és testvéreit meg a Varázshegyet választotta, ami csupán két regény, de sok kötet. A vizsgálómat megütötte a guta – írja Göncz. A kiválasztott karcsú könyv, mindössze háromszázhárom oldal, 19 forint 50 fillér; akkor, 1957-ban jelent meg Jékely Zoltán fordításában a Magvetőnél. Bizonyára alaposan átlapozták, mielőtt odaadták fogolynak, „a kiválasztottnak”, nincsenek-e benne aláhúzott szavak, vegyszerrel megjelölt betűk, titkos akrosztichonok. Arról, hogy egy könyv ilyesmik nélkül is hordozhat üzenetet, aligha volt fogalmuk. Noha apám rabsága nem tartott tizenhét évig, mint a könyv kiválasztottjáé, a kopár sziklacsúcshoz bilincselt és sünméretűvé aszalódó Gregorius-Gergelyé, ám ezt az ajándékozás pillanatában még aligha lehetett tudni. A jelképes címen nem hiszem, hogy sokáig törte a fejét a börtönadminisztráció, ha kiválasztott, hát legyen kiválasztott. Éppen kétszer annyi idős vagyok, mint apám volt, amikor olvasta, megpróbálom mégis az ő akkori szemével látni, az ő akkori fejével érteni a könyvet. Rá gondolok, amikor lemásolom A kiválasztott legeslegutolsó mondatát.
Az intelem és tanács jutalmaképpen arra a szívességre kérlek benneteket, foglaljatok imádságaitokba, hogy egykor mindnyájan, azokkal együtt, kikről beszéltem, viszontláthassuk egymást a Paradicsomban. Valete!
