O.L. 90

90 éves Orosz László nyugalmazott gimnáziumi tanár, irodalomtörténész. Csépán született 1925. július 13-án. Elemi iskoláit szülőhelyén, gimnáziumi tanulmányait Kecskeméten és Beregszászon végezte. „Engedelmes gyerek voltam, így nem kellett szigorúan bánni velem. Szerettem tanulni, ami az eredményeimen is meglátszott. Alsóbb gimnazista  koromban legjobban a földrajz és a történelem érdekelt, fölsőbb gimnazista koromban már az irodalom. Akkoriban magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni.”

Érettségi után a budapesti Eötvös Collegiumba jelentkezett. Három napra minden diáknak be kellett költöznie egy felvételi elbeszélgetésre, úgynevezett „fejkopogtatásra”. „Tíz-tizenkét tanár beszélgetett velünk négyszemközt. Történelemből Kosáry Domokos kopogtatott, irodalomból Keresztury Dezső és Varjas Béla. Emlékszem, Varjas megkérdezte, hogy a 16. század magyar írói közül kinek a stílusát tartom a legjobbnak. Heltai Gáspárét, válaszoltam. Rám nézett, és azt mondta, hogy ő is. Ha Bornemisszát mondom, azt is elfogadta volna, mert abban az időben nem csupán egy jó felelet létezett. Manapság egy helyes válasz van, és ha valaki okosabbat mond, akkor az már rossz. Az Eötvös Collegiumban ez nem fordulhatott elő, ugyanis egy dolgot többféle oldalról lehetett nézni. A tanári pályámon is erre törekedtem.”

1943-tól Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult. Többek között a kiváló irodalomtudós, Horváth János előadásait hallgatta, később nála is doktorált. Írásaiban, előadásaiban sűrűn hivatkozik rá. Az Eötvös Collegium tagjaként az intézet igazgatójával, Keresztury Dezsővel tanári-tanítványi kapcsolatuk barátsággá mélyült, és fennmaradt Keresztury haláláig. Az ELTE-n 1948-ban magyar-latin szakos tanári diplomát szerzett.

Tanári diplomája átvétele után, 1948-tól Kecskeméten, a Katona József Gimnáziumban tanított, onnan ment nyugdíjba 1986-ban. Pályájának már első éveiben is igen aktív volt. „Fél éve sem voltam még Kecskeméten, amikor a Katona József Társaság tagjává s egyszersmind ügyvezető alelnökévé választottak.  1949 őszén – alig több mint egy esztendei tanárság után – szakfelügyelővé neveztek ki. A gimnáziumból  szakérettségi tanfolyamra helyeztek át. Rám bízták az Ismeretterjesztő Társulat (TIT) megyei alakuló gyűlésének a vezetését, a megyei tagozat alelnökévé és az irodalmi szakosztály elnökévé választottak. Számos előadást tartottam, írásaim jelentek meg a helyi lapban, a Kiskunság című helyi folyóiratban és az Irodalomtörténeti Társaság folyóiratában, az Irodalomtörténetben. A Bács Megyei Füzetek 1. számaként jelent meg 1954-ben Katona Józsefről írott tanulmányom, ennek az átdolgozott változatát adták ki 1955-ben útmutatóként a TIT előadói számára. 1956-ban a Magvető Kiadó megbízásából sajtó alá rendeztem Kazinczy Pályám emlékezete című művét. 1955-ben Kiváló tanár kitüntetést kaptam.”

1956 őszén Orosz László is részt vett a közéletben. Október 30-tól tagja lett a megyei nemzeti, majd forradalmi bizottságnak. November 26-án rész vett a pedagógus nagygyűlésen, ahol a jelenlévők hitet tettek a forradalom mellett, és csatlakoztak a Központi Munkástanács követeléseihez, valamint követelték a pedagógus forradalmi tanácsok fenntartását. 1957 tavaszán elbocsátották állásából, majd július 16-án letartóztatták. A vádak ugyan jórészt alaptalannak bizonyultak, mégis elítélték. Tanári pályáját nem folytathatta. Büntetésének letöltése után, amely megegyezett az előzetes letartóztatásban töltött idővel, adminisztrációs munkát végzett egy általános iskolában. 1961-ben került vissza a Katona József Gimnáziumba. Függetlenített könyvtárosként az iskola könyvtárának vezetője lett, időközben a könyvtárszakot is elvégezte. 1962-ben már osztályt is kapott, a könyvtár vezetése mellett újra taníthatott magyart és latint. 1976-ban rövid időre szakított a tanári pályával, és a Katona József Múzeum főmunkatársa lett. 1978-tól ismét a Katona József Gimnázium tanára. 1986-ban vonult nyugdíjba. 1991-től a szegedi egyetem címzetes docense, 1992-től az irodalomtudományok kandidátusa.

A tanári pálya mellett számos könyv, tanulmány és cikk is született Orosz László tollából. Első írása még beregszászi gimnazista korában jelent meg az ottani diáklapban. „Később az egyetemi évek alatt írtam néhány cikket a Válaszba, ugyanis ennek kritikai rovatában főként Eötvös kollégisták szerepeltek. Az első kritikám Nemes Nagy Ágnes első versesfüzetéről írtam. Később jelentek meg írásaim a Magyarokban is, többek között Németh László akkor megjelent két drámájáról, a Széchenyiről meg az Eklézsia-megkövetésről. Az Eötvös Collegium könyvtárába bejárt Németh László két idősebb lánya is. Judittal összetalálkoztam, és azt mondta, hogy olvasta az édesapja az írásom, és örült, hogy végre valaki megértette ezeket a drámákat. Erre nagyon büszke voltam. Életem fő művének pedig a Bánk bán kritikai kiadását tartom.”

Orosz László fő kutatási területe a felvilágosodás és a reformkor magyar irodalma, elsősorban Katona József és Berzsenyi Dániel munkássága. Jókai Mór, Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel és Katona József több művének kritikai kiadását rendezte sajtó alá, illetve látta el kísérő tanulmányokkal és jegyzetekkel. Részt vett az Akadémiai kiadó 6 kötetes A magyar irodalom története című könyvének létrehozásában, illetve a Magyar irodalmi lexikon és az Új magyar irodalmi lexikon szerkesztésében. Tanulmányai, esszéi, kritikái és recenziói főleg az Irodalomtörténet, az Irodalomtörténeti közlemények, a Forrás, a Színháztudományi Szemle és a Cumania című folyóiratokban jelentek meg. Szakmai munkájáért számos elismeréssel jutalmazták: Toldy Ferenc-emlékérem (1981), Ady Endre-jutalomdíj (1985), Apáczai Csere János-díj (1986), Déry-jutalom (1988), Bács-Kiskun Megyéért Díj (1993), Kecskemét Város Díszpolgára (1994), Pilinszky János-díj (1995), Katona József-díj (2003), Füzéki István Emlékérem (2008), Bács-Kiskun Megye Tudományos Díja (2014).

Nyugdíjas éveit sem csupán pihenéssel töltötte. Újraolvasta kedvenc könyveit, sajtó alá rendezett egy Berzsenyi-kötetet, írásaiban többek között Kecskemét irodalmi örökségével, a Bánk bán értelmezéseinek történetével és Kecskemét irodalomtörténetével foglalkozott, valamint a Forrás című folyóiratban is indított egy sorozatot, amiben a több évtizeddel ezelőtti emlékeit örökítette meg. Az elmúlt hetek, hónapok - hajlott korából következően - már a betegségről is szóltak. Kilencvenedik születésnapját a hétvégén szerettei körében ünnepelte. Felesége, Nitsovits Éva  sajnos a szép évfordulón már nem lehetett vele, életének több évtizeden át hűséges társa csütörtök hajnalban elhunyt. Gyermekei és unokái szerető gondoskodása, illetve egykori tanítványai szeretete talán kellő vigaszt jelentenek számára.

(Varga Géza összeállítása. Források: *Gál Orsolya: Újraolvassa kedvenc köteteit, szerkeszt és ír  *Katona József Könyvtár  *Kecskeméti Lapok, 2008  *oroszlaszlo.blogspot.hu/)